Nem ez Frusciante els� sz�l�munk�ja: a kilencvenes �vek k�zep�n, mikor hat �ven �t nem volt a Red Hot Chili Peppers tagja, �s nagyon s�lyos heroinf�gg�s�g�vel k�szk�d�tt, m�r voltak kiadv�nyai, egyesek sz�m�ra hallgathatatlan, m�sok sz�m�ra zseni�lis albumai. Azokhoz k�pest ez az �j lemez val�s�gos popzene, nem hi�ba k�sz�tette egy olyan ember, aki a hal�l sz�l�r�l t�rt vissza (�s nemcsak a produkt�v �letbe, de a RHCP-be: az 1999-es Californication album m�r ism�t vele k�sz�lt, �s a zenekar leg�rettebb, m�v�szileg leg�rt�kesebb lemeze lett, el�djeihez k�pest kifejezetten hippis be�t�s� - ami els�sorban Frusciante hat�sa). Amit itt - 42 perben, 15 dalban - hallunk, annak nem sok k�ze van a Red Hot Chili hangz�s�hoz, ink�bb aff�le szem�lyes dem�felv�tel, minim�lprimit�v (n�ha t�l is vez�relt) g�pi dobok �s szintimot�vumok f�l�tt git�rozza �s �nekli szomor� dalait Frusciante, semmi funk-d�g, egyszer�, hippis penget�s. Megk�nzott �nek, kontemplat�v, �nelemz� sz�vegek, sz�vbemarkol�ak, ak�rcsak az eg�sz lemez, zen�st�l, aur�st�l - t�bbet mondanak err�l a kiv�teles rockzen�szr�l, mint ezer pszichol�giai tanulm�ny. A kiszerel�s, a csomagol�s ne riasszon el senkit, ez itt egy fontos lemez.