Történetüket - pályafutásuk szakaszaiként - kötetekben mesélték el, most csak annak vázlatát idézzük fel. Akit bõvebben is érdekel a Stones sikersztorija, annak ajánlom Hobo Rolling Stones-könyvét, amely a zenekar elsõ húsz évét dolgozta fel, s a hírek szerint - a Voodoo Lounge turné kapcsán -, most készült el a folytatása.
   Elõzmények: Mick Jagger elõször a dartfordi iskolaévei alatt találkozott Keith Richardsszal. A legenda szerint az állomáson botlottak egymásba, ahol Keith a Micknél lévõ blueslemezre figyelt fel. Rögtön összebarátkoztak, és együttest alakítottak egy boogie-zongoristával, Ian Stewarttal és egy tehetséges cheltenhami gitárossal, Brian Jonesszal. 1962 júliusában veszik fel a nevüket Muddy Waters Rollin' Stone címû dalát választva, s ekkor adják elsõ koncertjüket is a londoni Marquee klubban. Bill Wyman basszusgitáros csak késõbb csatlakozik a többiekhez. Ami leginkább mellette szól: saját erõsítõje van.
   1963-ban újabb tag csatlakozik, Charlie Watts dobos személyében. A Rolling Stones rendszeresen koncertezik, közönsége soraiban feltûnik Eric Clapton, Pete Townsend és Jack Bruce is. A Stones, akárcsak ezek az ismert zenészek, az angliai rhythn and blues hullám megszállottai, akik a fekete blueszenészeket tekintik példaképüknek, s nagyon sokan közülük megfordulnak Alexis Korner Blues Incorporated zenekarában vagy pedig John Mayall Bluesbreakersében. A Stonest májusban a Decca szerzõdteti, miután kirúgta a Beatlest. A zenekar elsõ kislemeze Come On címmel jelenik meg, s ez a Chuck Berry-feldolgozás a 21. helyig jut a listán. A következõ egy ismert Beatles-dal feldolgozása, az I Wanna Be Your Man, már a 12.
   1964-ben a Beatles már a listák élén szerepel, filmet forgat, a Stones viszont csak elsõ EP-jét (négy számos kislemez) jelentetheti meg. A Not Fade Away címû száma (még mindig feldolgozás) a harmadik helyig jut elõre a listán. A zenekar elsõ albuma üres borítóval és cím nélkül jelenik meg. Errõl az It's All Over Now az elsõ listavezetõ Stones-dal.
   1965-ben már tombol a beatlemánia, s a beatláz. A jól fésült Beatlesszel ellentétben a Stones tagjai mindinkább fenegyerekként kerülnek a köztudatba. Új nagylemezükön hallható elsõ saját szerzeményük (The Last Time), amely listavezetõ. Ebben az évben születik a Satisfaction, amelyet Keith Richards egy álomból ébredve gitároz fel magnóra, majd reggel meglepve hallgatja vissza az öntudatlanságból felbukkanó mûvét. A "getno" mind a mai napig az egyik legismertebb Stones-dal, s nemzedékek lázadásához szolgált himnuszul.
   1966-ban az Aftermath címû albummal jelentkezik a zenekar, s a késõbbiekben - akárcsak a Beatles esetében - a háromperces dalocskáktól egyre inkább a bonyolultabbhangszerelésû mûvek felé halad. A Between The Buttons és a Their Satanic Majestier Request dalai már a kor pszichedelikus, kísérletezõ hangvételeit viselik magukon, de a Stones nem olyan sikeres , mint a Beatles a Sergeant's Pepper címû albumával. Még néhány dalkísérlet, s vissza is térnek a régi hanghoz.
   1968-ban jelenik meg a Beggars Banquet, (rajta a híres-hírhedt Sympathy For The Devil), a Koldusok Bankettje, amelyen ismét bluesos alapok hallhatók.
   1969-ben Brian Jones elhagyja az együttest. Az új kislemez - a Honky Tonk Woman és a You Can't Always Get What You Want - már az új gitárossal, Mick Taylorral készül. A kábítószerekbe menekülõ Brian Jonest július 3-án holtan találják házának úszómedencéjében. Elsõ nagy Hyde-parkbeli koncertjét a Stones az õ emlékének szenteli. Év végén adják ki a listavezetõ Let It Bleed címû albumot. 
Az évtizedhatár nemcsak a Beatles, de a Stones életében is korszakhatár, az elõzõ évek botrányai, kábítószeres ügyei (letartóztatások) után az altamonti fesztivaál a végsõ pont. A Stones fellépése közben egy néger fiatalt megkéselnek a Pokol Angyalai. (A fiatalember állítólag pisztolyt fogott Mickre, miközben az a Sympathy For The Devil címû számot énekelte.) A tragédia sokáig rányomja a bélyegét a Stones pályájára. A koncertrõl, így a gyilkosságról is filmfelvétel készült (Gimme Shelter), s a fenegyerekeknek tartott zenészeket sokáig megbélyegzik, részben õket is okolva a történtekért.
   1971-ben a Stonesnak lejár a Deccával kötött szerzõdése, s megalapítja a Rolling Stones Recordsot. Áprilisban jelenik meg Sticky Fingers albumuk, amelynek híres cipzáras borítóját Andy Warhol tervezte. A következõ években olyan slágereket jelentetnek meg, mint az Angie vagy az It's Only Rock'n'roll, amelyben David Bowie is közremûködik.
   1974-ben Mick Taylor kilép az együttesbõl, hogy szólókarriert kezdjen.
   1975-ben a helyére Ronnie Wood, a Faces tagja lép, akivel már korábban is volt kapcsolatuk. Wood olyan riválisokat elõz meg, mint Jeff Beck, Peter Frampton vagy Rory Gallagher. A hetvenes években a Stones - más, a hatvanas éveket túlélt zenekarokhoz hasonlóan - szupersztárstátusba lép. Jaggert egyre gyakrabban kérdezik, meddig akarja énekelni a Satisfactiont. A Stones folyamatos zenéléssel és turnézással válaszol.
   1977-ben jelenik meg a Love You Live címû albumuk, mely a Torontóban adott koncertjük felvételei mellett más koncertfelvételeket is tartalmaz.
   1978már a diszkó évének számít. A Szombat esti láz áthatja a világ popzenéjét, s ez alól a Stones sem vonhatja ki magát. A Miss You, talán ennek köszönhetõen is, feljut a listák élére. A következõ lemezrõl, a Some Girlsrõl (amelynek eredetileg Some Fast Numbers lett volna a címe) viszont azt tartják, hogy energikussága a kibontakozó punkmozgalomnak köszönhetõ. Furcsa ellentmondás, hogy a Stones mégis Amerikában turnézik fantasztikus sikerrel.
   1981-ben ismét stílusváltás, bár a Stones alaphang marad. A Tatoo You megjelenését követõen válik a Stones igazi megasztárrá, s kezdi el stadionokat megtöltõ turnéját. A turnéról Let's Spend The Night Together címmel turnéfilm is készült.
   1982-ben átjönnek Európába (késõbb is ez lesz a menetrend: USA, majd Európa), s a londoni Wembley-ben több telt házas koncertet is adnak. A rajongók nagy bánatára ezt követõen hét (!) évig nem lépnek koncertszínpadra. Az új szerzõdések értelmében a Stones csillagászati összegeket, a tagok pedig nagyobb alkotói szabadságot kapnak.
   1985-ben jelenik meg Mick elsõ szólólemeze, She's The Boss címmel. A Live Aid alkalmából David Bowie felveszi a Dancing In The Street címû számot, amelyben Jagger a partnere. A dal azonnal a listák élére kerül. A Live Aiden Mick Jagger viszont Tina Turner oldalán a mûsor egyik fõ attrakciója. A koncerten Bob Dylannel fellép Keith Richards és Ron Wood is.
   A következõ lemez felvételeit tragikus intermezzó szakítja meg. Meghal "a hatodik Stones", Ian Stewart, aki bár korán kikerült a reflektorfénybõl, a stúdióban többnyire együtt dolgozott a többiekkel.
   1986- ban a Dirty Work címû albumot a zenekar az õ emlékének szenteli.
   1988-ban Mick Jagger megjelenteti második szólóalbumát Primitive Cool címmel, amellyel együtt Keith Richards is önálló lemezt készít. A Talk Is Cheap megjelenése után saját bandájával turnéra indul.
   1989-ben - hosszabb ideje tartó emberi válságot követõen - Mick és Keith egy stúdióban találkoznak elõször, hogy eldöntsék, képesek-e még együtt dolgozni. A pletykák szerint kérdéses volt, hogy együtt tudnak-e maradni egy szobában. Ezt két hónap múlva 12 új számmal cáfolják meg. Úgy dolgoznak, mint a hatvanas-hetvenes években, s az eredmény, a Steel Wheels, régóta a legjobb Stones-lemez. Júliusban bejelentik, hogy újra turnézni indulnak. A színpad az eddiginél nagyobb, tûzbõl, füstbõl álló falaival szürreális gyárat idéz, ahol a kifutókat éles fény árasztja el. A kétórás show felöleli a Stones teljes pályafutását. Minden számot külön díszlettel adnak elõ, a Honky Tonk Womant hatalmas, felfújható baba személyesíti meg, a Sympathy For The Devilben pedig Mick a színpad fölött 30 méterrel ölt testet. A monumentális turné 70 állomásán olyan vendégek szerepelnek, mint Eric Clapton, Axl Rose, Izzy a Guns'N'Rosesból és John Lee Hooker, a példaképek egyike. A körút során 116 koncertet adnak több, mint 6 millió nézõ elõtt.
   1992-ben Keith Richards kiadja második szólólemezét Main Offender címmel.
   1993-ban a Stones ünnepel, elsõ kislemeze megjelenésének 30. évfordulóját. Ez évben adják ki Mick harmadik szólólemezét, a Wandering Spiritot. De aktív a többi tag is, Charlie Watts zenekarával My Ship címmel dobja piacra kislemezét, Ronnie Wood pedig szólóalbumot jelentet meg Slide On This címmel. (Ezt megelõzõen készült egy koncertalbuma is Slide On Live címmel.) Szomorú hír a rajongóknak, Bill Wyman bejelenti kilépését az együttesbõl.
 1994-ben hosszabb szünet után a Stonestagok a dublini Windmill stúdióban gyûlnek össze az új album felvételéhez. A Voodoo Lounge producere az a Don Was, aki az egyik legkeresettebb producer a dzsessz- és popsztárok körében. A kivált Bill Wyman helyén Darryl Jones basszusgitáros, Ian Stewart helyén Chuck Leavell billentyûs a közremûködõ. A lemezen olyan vendégzenészek dolgoznak még, mint Ivan Neville, Bobby Womack, Bernard Flower, Flaci Jimenez és Louis Jardin. A Steel Wheels sikere után, amellyel meggyõzte a kétkedõket, a Stones ismét csak önmagát adja a stúdióban. Mick a szokottnál erõsebben és kifejezõbben énekel. Az album megjelenését követõen a világ körüli turnét New Yorkban jelentik be. A koncertkörút augusztus 1-jén kezdõdik Amerikában, majd Kanadában, Japánban és a Távol-Keleten folytatódik. Novemberben a zenekar 1995-ös európai turnéjat a Volkswagen autógyár szponzorálja. Az 1995-ös évet a Stones Dél-Amerikában kezdi, Brazíliában, Argentínában és Chilében telt házas koncerteket ad. A Volkswagen ez idõ tájt mutatja be a VW új, speciális változatát, a Volkswagen Rolling Stonest, késõbb pedig a VW Rolling Stones Collectiont: a Golfot, a Golf Cabrioletet és a Gold Variantot, speciális változatban. A Stones európai turnéja június 3-án Stockholmban kezdõdött, s harminc év után elõször, augusztus 8-án végre Magyarországon is tiszteletüket tették.
1998: Bridges to Babylon. Új album, új koncertrekordok, új botrányok: a németországi koncerteket el kellett halasztani két héttel. Az ok: Keith Richards részegen leesett egy létráról és három bordáját törte. Egy hónap múlva volt szerencsém látni õket Bécsújhelyen: nem okozott maradandó változásokat a személyiségében: "Napi egy üveg jó skót whiskey, két doboz cigaretta - ennyi kell, hogy jó legyen a nap."